Vérző-Ïsuulë
A Vérző-Ïsuulë a tört talajból emelkedik, mint egy seb, amely nem hajlandó bezárulni, csavarodott, rostos szárai felfelé tekerednek széles, vérszínű, fogazott levelekké, amelyek kiszáradnak és befelé karmolódnak a külső peremeken, ahogy a növény érik, néha átdöfve saját szívét, és a tört héjat a szélnek vetve új szétszórási edényként. Bolygatott, vérrel átitatott vagy romos talajon boldogul az Északföldön át, régi csatatereket, sírmezőket és elfeledett árulások helyszíneit borítva. A növény minden része mérgező, és tövénél lévő húsevő csalétke rovarokat és, szag útján, nagyobb és sokkal veszélyesebb teremtményeket is vonz a környező vadonból.
Fő jellemzők
- Ahogy a levelek kiszáradnak és befelé karmolódnak, a régi növények összeomlanak, és központi spóracsomóik felnyílnak, por-szerű spórákat szórva a holt földre és a szélbe.
- Minden növény tövénél egy puha, nektárt szivárgó ülőhely rovarokat és kis dögevőket csábít; bénító vegyületek megkötik a zsákmányt, míg el nem pusztul, és a bomlás mély karógyökereken át táplálja a növényt.
- Ahol nagy állatokat vagy a holtakat hagyják rothadni, a Vérző-Ïsuulë-csomók sűrűn és gyorsan virágzanak, heteken belül vörös erezetű karomlevelek kusza bokraiba borítva a testeket.
- A nedv mérgező, a gyökerek fertőzöttek, és az édes szag csaknem halálos a kis teremtményekre hosszú kitettség során; a szárított rostok elégetése fojtó füstöt szabadít fel, amely elhomályosítja az elmét és égeti a tüdőt.
- A növény szaga ökológiai kapcsolatot hordoz az északi vadonok csúcsragadozóival, ami a helyi fauna ismerete nélküli betakarítását veszélyes vállalkozássá teszi.